vokalizál

Hungarian

Etymology

From German vokalisieren.[1] With -izál suffix.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvokɒlizaːl]
  • Hyphenation: vo‧ka‧li‧zál
  • Rhymes: -aːl

Verb

vokalizál

  1. (intransitive) to vocalize

Conjugation
conjugation of vokalizál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vokalizálok vokalizálsz vokalizál vokalizálunk vokalizáltok vokalizálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vokalizáltam vokalizáltál vokalizált vokalizáltunk vokalizáltatok vokalizáltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vokalizálnék vokalizálnál vokalizálna vokalizálnánk vokalizálnátok vokalizálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vokalizáljak vokalizálj or
vokalizáljál		 vokalizáljon vokalizáljunk vokalizáljatok vokalizáljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive vokalizálni vokalizálnom vokalizálnod vokalizálnia vokalizálnunk vokalizálnotok vokalizálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vokalizálás vokalizáló vokalizált ― vokalizálva vokalizálhat

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.