vonyít

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -ít (verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvoɲiːt]
  • Hyphenation: vo‧nyít
  • Rhymes: -iːt

Verb

vonyít

  1. (intransitive, dialectal) Alternative form of vonít.

Conjugation
conjugation of vonyít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vonyítok vonyítasz vonyít vonyítunk vonyítotok vonyítanak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vonyítottam vonyítottál vonyított vonyítottunk vonyítottatok vonyítottak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vonyítanék vonyítanál vonyítana vonyítanánk vonyítanátok vonyítanának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vonyítsak vonyíts or
vonyítsál		 vonyítson vonyítsunk vonyítsatok vonyítsanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive vonyítani vonyítanom vonyítanod vonyítania vonyítanunk vonyítanotok vonyítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vonyítás vonyító vonyított ― vonyítva vonyíthat

Derived terms
  • vonyítás

Further reading
  • vonyít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.