ventilál

Hungarian

From German ventilieren, from Latin ventilo, from ventus (“wind”).[1] With the verb-forming suffix -ál.

ventilál

(transitive) to ventilate (to let fresh air into a room or a building)
Synonym: szellőztet

conjugation of ventilál

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	ventilálok	ventilálsz	ventilál	ventilálunk	ventiláltok	ventilálnak
		Def.	ventilálom	ventilálod	ventilálja	ventiláljuk	ventiláljátok	ventilálják
		2nd-p. o.	ventilállak	―
	Past	Indef.	ventiláltam	ventiláltál	ventilált	ventiláltunk	ventiláltatok	ventiláltak
		Def.	ventiláltam	ventiláltad	ventilálta	ventiláltuk	ventiláltátok	ventilálták
		2nd-p. o.	ventiláltalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	ventilálnék	ventilálnál	ventilálna	ventilálnánk	ventilálnátok	ventilálnának
		Def.	ventilálnám	ventilálnád	ventilálná	ventilálnánk (or ventilálnók)	ventilálnátok	ventilálnák
		2nd-p. o.	ventilálnálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	ventiláljak	ventilálj or ventiláljál	ventiláljon	ventiláljunk	ventiláljatok	ventiláljanak
		Def.	ventiláljam	ventiláld or ventiláljad	ventilálja	ventiláljuk	ventiláljátok	ventilálják
		2nd-p. o.	ventiláljalak	―
Infinitive	ventilálni		ventilálnom	ventilálnod	ventilálnia	ventilálnunk	ventilálnotok	ventilálniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			ventilálás	ventiláló	ventilált	ventilálandó	ventilálva	ventilálhat

Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.