valósul

Hungarian

Etymology

valós (“real, actual”) +‎ -ul (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɒloːʃul]
  • Hyphenation: va‧ló‧sul
  • Rhymes: -ul

Verb

valósul

  1. (intransitive) to materialize

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Conjugation
conjugation of valósul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. valósulok valósulsz valósul valósulunk valósultok valósulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. valósultam valósultál valósult valósultunk valósultatok valósultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. valósulnék valósulnál valósulna valósulnánk valósulnátok valósulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. valósuljak valósulj or
valósuljál		 valósuljon valósuljunk valósuljatok valósuljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive valósulni valósulnom valósulnod valósulnia valósulnunk valósulnotok valósulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
valósulás valósuló valósult ― valósulva valósulhat

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.