tolerál

Hungarian

Etymology

From Latin tolerare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtolɛraːl]
  • Hyphenation: to‧le‧rál
  • Rhymes: -aːl

Verb

tolerál

  1. (transitive) to tolerate

Conjugation
conjugation of tolerál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. tolerálok tolerálsz tolerál tolerálunk toleráltok tolerálnak
Def. tolerálom tolerálod tolerálja toleráljuk toleráljátok tolerálják
2nd-p. o. tolerállak ―
Past Indef. toleráltam toleráltál tolerált toleráltunk toleráltatok toleráltak
Def. toleráltam toleráltad tolerálta toleráltuk toleráltátok tolerálták
2nd-p. o. toleráltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. tolerálnék tolerálnál tolerálna tolerálnánk tolerálnátok tolerálnának
Def. tolerálnám tolerálnád tolerálná tolerálnánk
(or tolerálnók)		 tolerálnátok tolerálnák
2nd-p. o. tolerálnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. toleráljak tolerálj or
toleráljál		 toleráljon toleráljunk toleráljatok toleráljanak
Def. toleráljam toleráld or
toleráljad		 tolerálja toleráljuk toleráljátok tolerálják
2nd-p. o. toleráljalak ―
Infinitive tolerálni tolerálnom tolerálnod tolerálnia tolerálnunk tolerálnotok tolerálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
tolerálás toleráló tolerált tolerálandó tolerálva tolerálhat

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.