sztrájkol

Hungarian

Etymology

sztrájk (“strike”, a work stoppage) +‎ -ol (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈstraːjkol]
  • Hyphenation: sztráj‧kol
  • Rhymes: -ol

Verb

sztrájkol

  1. (intransitive) to strike, to be on strike (to stop working as a protest to achieve better working conditions)

Conjugation
conjugation of sztrájkol
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. sztrájkolok sztrájkolsz sztrájkol sztrájkolunk sztrájkoltok sztrájkolnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. sztrájkoltam sztrájkoltál sztrájkolt sztrájkoltunk sztrájkoltatok sztrájkoltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. sztrájkolnék sztrájkolnál sztrájkolna sztrájkolnánk sztrájkolnátok sztrájkolnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. sztrájkoljak sztrájkolj or
sztrájkoljál		 sztrájkoljon sztrájkoljunk sztrájkoljatok sztrájkoljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive sztrájkolni sztrájkolnom sztrájkolnod sztrájkolnia sztrájkolnunk sztrájkolnotok sztrájkolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
sztrájkolás sztrájkoló sztrájkolt ― sztrájkolva sztrájkolhat

Further reading
  • sztrájkol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.