sokkol

Hungarian

Etymology

From the former sokíroz (“to shock”) +‎ -ol. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃokːol]
  • Hyphenation: sok‧kol
  • Rhymes: -ol

Verb

sokkol

  1. (transitive) to shock (to cause to be emotionally shocked)
  2. (transitive) to shock (to give an electric shock)

Conjugation
conjugation of sokkol
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. sokkolok sokkolsz sokkol sokkolunk sokkoltok sokkolnak
Def. sokkolom sokkolod sokkolja sokkoljuk sokkoljátok sokkolják
2nd-p. o. sokkollak ―
Past Indef. sokkoltam sokkoltál sokkolt sokkoltunk sokkoltatok sokkoltak
Def. sokkoltam sokkoltad sokkolta sokkoltuk sokkoltátok sokkolták
2nd-p. o. sokkoltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. sokkolnék sokkolnál sokkolna sokkolnánk sokkolnátok sokkolnának
Def. sokkolnám sokkolnád sokkolná sokkolnánk
(or sokkolnók)		 sokkolnátok sokkolnák
2nd-p. o. sokkolnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. sokkoljak sokkolj or
sokkoljál		 sokkoljon sokkoljunk sokkoljatok sokkoljanak
Def. sokkoljam sokkold or
sokkoljad		 sokkolja sokkoljuk sokkoljátok sokkolják
2nd-p. o. sokkoljalak ―
Infinitive sokkolni sokkolnom sokkolnod sokkolnia sokkolnunk sokkolnotok sokkolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
sokkolás sokkoló sokkolt sokkolandó sokkolva sokkolhat

Derived terms

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.