merít

See also: merit, Merit, mèrit, měřit, and mērīt

Hungarian

Etymology

mer (“to scoop, ladle”) +‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛriːt]
  • Hyphenation: me‧rít
  • Rhymes: -iːt

Verb

merít

  1. (transitive) to submerge, dip, sink something (into some liquid or gas: -ba/-be)
    Synonyms: márt, süllyeszt
    Middle-voice counterpart: merül
  2. (transitive) to drain, deplete, exhaust
    Synonyms: kiürít, kimerít, elhasznál, apaszt, elapaszt, fogyaszt, elfogyaszt, felél
    Antonyms: tölt, feltölt (“to charge [up]”)
  3. (transitive, often figuratively) to draw from or draw on some source (to utilize, make use of, or derive from, as a source; with -ból/-ből)
    Synonyms: nyer, talál, lel

Conjugation
conjugation of merít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. merítek merítesz merít merítünk merítetek merítenek
Def. merítem meríted meríti merítjük merítitek merítik
2nd-p. o. merítelek ―
Past Indef. merítettem merítettél merített merítettünk merítettetek merítettek
Def. merítettem merítetted merítette merítettük merítettétek merítették
2nd-p. o. merítettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. merítenék merítenél merítene merítenénk merítenétek merítenének
Def. meríteném merítenéd merítené merítenénk
(or merítenők)		 merítenétek merítenék
2nd-p. o. merítenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. merítsek meríts or
merítsél		 merítsen merítsünk merítsetek merítsenek
Def. merítsem merítsd or
merítsed		 merítse merítsük merítsétek merítsék
2nd-p. o. merítselek ―
Infinitive meríteni merítenem merítened merítenie merítenünk merítenetek meríteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
merítés merítő merített merítendő merítve meríthet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • alámerít
  • bemerít
  • belemerít
  • kimerít
  • lemerít
  • megmerít

Further reading
  • merít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.