feláll

Hungarian

Etymology

fel- +‎ áll

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɛlaːlː]
  • Hyphenation: fel‧áll
  • Rhymes: -aːlː

Verb

feláll

  1. (intransitive) to stand up (rise from a lying or sitting position)
  2. (intransitive, figuratively) to give one's notice, to quit a job

Conjugation
conjugation of feláll
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. felállok felállsz feláll felállunk felálltok felállnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. felálltam felálltál felállt felálltunk felálltatok felálltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. felállnék felállnál felállna felállnánk felállnátok felállnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. felálljak felállj or
felálljál		 felálljon felálljunk felálljatok felálljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive felállni felállnom felállnod felállnia felállnunk felállnotok felállniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
felállás felálló felállt ― felállva felállhat

Derived terms
  • felállás
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.