eszkalál

Hungarian

From English escalate (“to increase”), from French escalade.[1] With the verb-forming suffix -ál.

eszkalál

conjugation of eszkalál

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	eszkalálok	eszkalálsz	eszkalál	eszkalálunk	eszkaláltok	eszkalálnak
		Def.	eszkalálom	eszkalálod	eszkalálja	eszkaláljuk	eszkaláljátok	eszkalálják
		2nd-p. o.	eszkalállak	―
	Past	Indef.	eszkaláltam	eszkaláltál	eszkalált	eszkaláltunk	eszkaláltatok	eszkaláltak
		Def.	eszkaláltam	eszkaláltad	eszkalálta	eszkaláltuk	eszkaláltátok	eszkalálták
		2nd-p. o.	eszkaláltalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	eszkalálnék	eszkalálnál	eszkalálna	eszkalálnánk	eszkalálnátok	eszkalálnának
		Def.	eszkalálnám	eszkalálnád	eszkalálná	eszkalálnánk (or eszkalálnók)	eszkalálnátok	eszkalálnák
		2nd-p. o.	eszkalálnálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	eszkaláljak	eszkalálj or eszkaláljál	eszkaláljon	eszkaláljunk	eszkaláljatok	eszkaláljanak
		Def.	eszkaláljam	eszkaláld or eszkaláljad	eszkalálja	eszkaláljuk	eszkaláljátok	eszkalálják
		2nd-p. o.	eszkaláljalak	―
Infinitive	eszkalálni		eszkalálnom	eszkalálnod	eszkalálnia	eszkalálnunk	eszkalálnotok	eszkalálniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			eszkalálás	eszkaláló	eszkalált	eszkalálandó	eszkalálva	eszkalálhat

Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.