debütál

Hungarian

Etymology

From German debütieren, from French débuter (“to give the first stroke in a game”), from but (“mark”). With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdɛbytaːl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: de‧bü‧tál
  • Rhymes: -aːl

Verb

debütál

  1. (intransitive) to debut

Conjugation
conjugation of debütál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. debütálok debütálsz debütál debütálunk debütáltok debütálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. debütáltam debütáltál debütált debütáltunk debütáltatok debütáltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. debütálnék debütálnál debütálna debütálnánk debütálnátok debütálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. debütáljak debütálj or
debütáljál		 debütáljon debütáljunk debütáljatok debütáljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive debütálni debütálnom debütálnod debütálnia debütálnunk debütálnotok debütálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
debütálás debütáló debütált ― debütálva debütálhat

Derived terms
  • debütálás

Further reading
  • debütál in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.